Áprilisban párommal kettesben nyaralni
indultunk, melynek első állomása New
York volt, egyik kedvenc (a
„legkedvesebb” egy kicsit furcsa
kifejezés lenne erre a gigantikus,
lüktető metropoliszra) városunk. Reggeli
falatjaink elfogyasztása közben a
hatalmas ablaküvegen kitekintve az
ébredező forgalmat és a Central park
körül futókat követtük tekintetünkkel,
mivel hotelünk a park déli sarkánál
állt, -és szobánk a 42. emeleten pazar
panorámával kedveskedett- a román
főpincér pedig magyarul köszöntött
minket. Nosztalgikus élményt éltünk át
mikor az Empire State Building ismét
megnyitott legfelső emeletén
körbetekinthettünk. Újra és újra,
rádöbbenhettünk milyen aprók is vagyunk!
Este a Madison Square Gardenben a New
York Knicks és a Philadelphia Lakers
kosárlabda csapatok mérkőzését
szurkolhattuk végig, ahol természetesen
nem maradhatott el a giga hot-dog és az
integető ’finger’ sem. A csatát a hazai
csapat nyerte :) ! Következő nap jött a
Time Square és egy romantikus esti séta
a Central Parkban. Továbbutazás előtt
még megnéztük a Brooklyn Bridge-t és a
W.T.C. éledező területét mely régebbi
látogatásunkkor még büszkén uralta a
városképet a szabadságszobor koronájából
szemlélve, majd 4 rövid nap után fájó
szívvel hagytuk el a „nagy almát”
következő uticélunk Cancun felé repülve.
Az első meglepetés a reptéren
fogadott, ahol a vámos egy általunk
gombnyomással generált zöld vagy piros
lámpa ( hogy melyik az csak a véletlenen
múlt) alapján döntötte el kinek a
csomagját nézik át tételesen, de
szerencsénkre mi zöld utat kaptunk.
Első kalandunk egy igen érdekes és
kivételes alkalommal kezdődött, a Maya
civilizáció talán legismertebb
romvárosába Chichén Itzába látogattunk,
ráadásul az évi 2 különleges nap
egyikén. A tavaszi és őszi
napéjegyenlőségkor, a felkelő és a
lemenő nap fényében a Kukulkán-piramison
az árnyék vetülése a lépcső alján lévő
faragott kőfejjel eggyé válva egy
tökéletes kígyótestet alkot, mely
szimbolizálja Quetzalcóatl-ot a tolték
nép királyát, akit a maják a tollas
kígyóistennek tartottak. A négy oldalon
felvezető 91 lépcső és az áldozati
emelvény összesen kiadja a 365 napot,
ezzel is igazolva, hogy akárcsak az
egyiptomi piramisok esetében, itt is
rendkívül fejlett volt a csillagászati
és matematikai kultúra. Az építmény
belsejében van egy kisebb piramis, ami a
holdnaptárra utal (a Toltékok
ráepitették a sajátukat egy korábbi maja
piramisra, ez szokásos volt ebben az
időben). Természetesen e napon több ezer
turistával együtt vártuk a felhőmentes
naplementét.
Az egykori fővárost
három vízzel telt beszakadt barlang
terem, ("természetes kút" - ez a cenote
szó jelentése majául) határolta, ezekben
a barlangokban található víz fedezte a
maja mezőgazdaság szükségleteit,
valamint vallási szerepük is volt. Két
cenote még ma is látható (bár nem
merülhető), az ismertebb az Áldozat
kútja, ahol Chac-nak a maja esőistennek
áldoztak. A merülések alkalmával ezekbe
a csodálatos Cenotékbe nyertünk
bepillantást, mely feledhetetlen élmény
volt, kristálytiszta víz, nyugalom és
harmónia.
Aki búvárkodott már
itt, az biztosan járt a csodálatos
fényjátékairól is ismert Chac Mool
cenote-ban melynek három bemeneteli
pontja is van: a kisebbik a Little
Brother (nem, nem a vörös-tengeren jár a
kedves olvasó), a nagyobb a Chac Mool és
a Kukulcan. A vízhőfok 26C körüli, majd
ahol az édes és sós víz keveredik (az
opálos fátyolrétegbe úszva körülbelül
9-10méter mélységben) ott érezhetően
melegszik a hőmérséklet. Levegős
termében óriás fagyökereket láthatunk
még a cseppkövek mellett, és egymás
szavába vágva számolhatunk be személyes
élményeinkről a merülés közben.
Elgondolkodtató a kis csónak, mely már
több éve pihen a víz alatt, és igazi
időutazás megpillantani a megkövesedett
élőlényeket.

További képek>>
Nem tudom, kinek mi jut eszébe az „éden”
kifejezésről, nekünk egy paradicsomi
merülő hely. A tóból induló járat tágas
terekkel és dús vegetációval varázsolja
el az ideérkezőt, és a bedőlt fák
valamint a fölöttünk magasodó hasadékok
ideális témát jelentenek a fotós
kollégák számára is, mert ez a rendszer
a cenote Jardin del Eden!
Legemlékezetesebb „felfedezésünk” a
világ hét csodájának az egyike
(legalábbis a kiejtés alapján) a
Tajma-Ha cenote volt! Denevérekkel és
édesvízi törpe harcsákkal teli levegős
terem, „barlangosabb” feeling a
minimális természetes fényforrások
miatt, rengeteg cseppkőképződmény és a
kisszámú látogató (konkrétan senkivel
sem találkoztunk a merülés alatt) mind
különleges emlékké tették e helyet.
Aki teheti látogassa meg a Dos Ojos
(két szem) barlangrendszerét (a harmadik
leghosszabb a világon, több mint 60km)
és a Gran cenote-t mely a Fehér
Barlangrendszer (171 km-es, így a
második leghosszabb barlang) része.
A cenoték világában a jó lámpa
létfontosságú, és ez határozza meg a
látótávolságot is, mely 100méter
feletti, a biztonságról (a tapasztalt
vezetőn kívül) a telepített vezetőkötél,
vagy a saját orsó gondoskodik, és a
zárttéri (pl.: roncs, üreg)
búvárkodásnál megszokott harmadolási
szabály. Mindenesetre hagyományos egy
palackos felszereléssel nem árt komolyan
venni a veszélyre figyelmeztető táblákat
a halálfejjel, oda nem bátorság hanem
felelőtlenség bemenni!
A merülési
napok után ismét a szárazföldi
barangolás következett, aminek során
megnéztük Coba-t mely a sűrű dzsungelben
hatalmas területen fekszik, és
fénykorábban közel 40ezer ember élt itt.
Az összes templom piramis közül itt
látható a legmagasabb a Yucatán
félszigeten a Nonoch Mul a maga
42méterével, ráadásul fel is
kapaszkodhatunk, ha vállaljuk a 128
lépcsőfokot.
A legszebb helyen
vitathatatlanul a Tulum-i romok állnak,
közvetlenül a Karib-tenger szélén
(kizárólag ezt építették tengerpartra a
mayák) egy körülbelül 25méter magas
mészkőszirten. Itt festői környezetben
tudunk sétálni, fotózni, vagy akár
napfürdőzni a fehér homokos parton.
Xcaret az amerikai mintára épült
családi szórakoztatópark, állat és
növényparkkal (a párductól a tukánig az
orchideaháztól a gombafarmig minden
megtalálható), tradicionális
bemutatókkal (naponta többféle show
más-más helyen), amiből az esti
záróműsort nem szabad kihagyni, van itt
lovas, énekes, népviseleti előadás, sőt
még labdajáték is. Lehetőség van a helyi
kézműves faluban akár a szemünk láttára
készülő maja naptárat vásárolni az
otthoniaknak, vagy egész nap csak
strandolni, de úszhatunk dajkacápákkal
vagy delfinekkel, tehetünk víz alatti
sétát, vagy próbamerülést is.
Akinek elég az aktív pihenésből és
szeretne egy reklámfilmbe illő
„beach”-en heverészni, nyugodtan
szálljon fel egy gyorshajóra Playa del
Carmen-ben vagy Cancun-ban és alig 1 óra
alatt olyan szigetekre juthat el mint
Cozumel vagy Isla Mujeres (mi inkább ez
utóbbit ajánljuk mivel olcsóbb, kisebb
és emiatt romantikusabb is).
Harmadik és egyben utolsó állomásunk
Atlanta volt, ahol a legek felderítése
volt a cél. De menjünk csak sorjában:
4 rövid napunk azzal indult hogy
megérkezés után meglátogattuk az egyik
legnagyobb étterem lánc pizzériáját a
Mellow Mushrooms-ot, ahol a töltött
szélű pizzától a hússal töltött pitéig
mindenféle tésztaétel van.
Következő nap izgatottan indultunk a
Georgia Aquarium-ba ahol merülésre és
egy különleges specialitás tanfolyamra
jelentkeztünk be már egy hónappal az
utazás előtt. Több szempontból is
páratlan ez a hely: egyedül itt van
4cetcápa mesterséges körülmények között
a világon, ez a legnagyobb akvárium a
földön (sokan tévedésből a Dubai-ról
hiszik ezt, de az csak fele ekkora), a
legnagyobb medencéjében (ami szintén
„leg”) több mint 6,2millió gallon (azaz
több mint 23millió liter!!!) sósvíz
található! Ez azt jelenti hogy 17darab
átlagos belmagasságú (2,7M)
50négyzetméteres lakást lehetne tele
tölteni belőle, és még akkor sem ürülne
ki!!! Láttunk itt belugákat éppúgy mint
óriáspolipot, cafranghalat,
borotvahalat, farkas angonát (wolf eel),
csendes-óceáni tengerimacskát vagy
óriás-tengeripókot, simogathattunk
ráját, cápát, tőrfarkút, de volt 3D-s
mozi terem is és egy fantasztikus
kiállítás a cápákról, ahol a
jégbefagyott vadászt és zsákmányát is
megcsodálhattuk (egy makócápa harap ép
egy kb.:2,5méteres tonhalba). Ám nekünk
búvároknak a 10méter mély nagymedence
jelentette a kánaánt: szó szerint
20cm-re a fejünktől (aki nem hiszi annak
meg tudom mutatni a merülésről készült
videót) megforduló nagy pörölycápák
(igen mokarran) hatalmas krumpli és
fűrészes sügérek, amerikai tüskésráják,
manták, hosszúfarkú tüskésrája,
zebracápák, dajkacápák, gitárcápák,
fűrészes cápák, homoki tigriscápák,
szirticápák, szönyegcápa volt a főfogás,
és 4 érdescápa (cetcápa) a desszert.
Persze ezek mellett a nagyágyúk mellett
már fel sem tűntek a nagy makrélák, a
plataxok (denevérhalak) a tengeri
keszegek vagy a magányosan úszkáló
napóleon. Tanfolyamunk részeként
bevittek minket a színfalak mögé és
megnézhettük a laboratóriumot (ahol
10perc alatt elkészül egy vérkép), az
„éléskamrát” ahol mindig csak egynapi
ételt készítenek el, és ami a földre
kerül az megy a szemétbe (bár ott még a
padlóról is ehetnénk olyan rend van),
megnéztük a belugákat felülről, de a
kuriózum a cetcápa etetés volt. A
medence tetején hosszában kifeszített
zsinóron húzta magát a négy alkalmazott
a gumicsónakokban térdelve, és egy
kőműves fanglihoz hasonló nyeles
edényből öntötték az úszó cápák elé az
aprórák koktélt. Hihetetlen volt látni,
hogy mind a négy hal tudta hogy melyik
csónakból és melyik vonalon van az
étkezés, és maximálisan meggyőzött
minket hogy igenis ők is tudnak
gondolkodni, és nem csak ösztönlényekkel
van dolgunk.
Oldalakon át
sorolhatnám még az összes itt található
édes és sósvízi halfajt, a pingvineket,
medúzákat vagy a növényvilágot, de ezt
mindenkinek látni kell!
Utolsó
napunk a Six Flags kalandparkba telt
ahol minden családtag jól érezheti
magát. Van itt gokart, dodzsem,
kisvasút, Thomas játszótere (bizony a
mozdony ihlette), libegő, többféle
szabadesésre épülő szerkezet, körhinta
piciknek és nagyoknak 5 verzióban,
mindenféle vizes program (kalózhajó,
vadvíz, ingó csónak) és még ragozhatnám,
de a 12 felnőtt hullámvasút a sláger
köztük. A „Goliath” ami rászolgált a
nevére mivel még ma is a 9. legnagyobb
ilyen építmény a világon és alig néhány
másodperc alatt 100km/óra feletti
sebességre gyorsul, de itt van az egyik
leginnovatívabb coaster a világon a
„Batman: the ride” névre keresztelve,
vagy a harcos típusoknak a vízre épült
„Ninja”, és akik a „Superman”-en nőttek
fel azok átélhetik milyen úgy repülni
hogy vízszintesen hasítod a levegőt!
Végül aki azt mondja ez semmi, álljon
végig egy menetet az első sorban a
„Georgia Scorcher”-en és érezze magán a
4G-s erőt.
Sajnos elérkezett a
hazautazás napja, de már a ferihegyi
landoláskor körvonalazódott egy újabb
túra, és reméljük augusztusban a mexikói
cetcápaszezonra visszatérhetünk egy
búvárcsapattal.
Adamo
|