kapcsolat:
info@alcedo.hu


Barátaink:

 
''Az első búvárszemüveg olyan tüzet gyújtott a szívünkben, amelyet többé nem lehetett kioltani, és amely meghatározta egész életünket. A víz alatti kamerával való vadászat örömei elvezettek a légzőkészülékek konstruálásához, a búvárélettan tanulmányozásához, végül az oceanográfusi hivatáshoz.''

Jacques-Yves Cousteau

VOETBOOG expedíció
Csapatunk három búvára csatlakozott az Octopus Tengeri Régészeti Kutató Egyesület expedíciójához. A cél felkutatni a Holland Kelet-indiai Társaság ''Voetboog'' nevű, 1700. május 29-én, Brazília partszakaszánál elsüllyedt kereskedelmi hajó maradványait. bővebben>>
Hola Mexico
Áprilisban párommal kettesben nyaralni indultunk, melynek első állomása New York volt, egyik kedvenc (a „legkedvesebb” egy kicsit furcsa kifejezés lenne erre a gigantikus, lüktető metropoliszra) városunk. Reggeli falatjaink elfogyasztása közben a hatalmas ablaküvegen kitekintve az ébredező forgalmat és a Central park körül futókat követtük tekintetünkkel, mivel hotelünk a park déli sarkánál állt, -és szobánk a 42. emeleten pazar panorámával kedveskedett- a román főpincér pedig magyarul köszöntött minket. Nosztalgikus élményt éltünk át mikor az Empire State Building ismét megnyitott legfelső emeletén körbetekinthettünk. Újra és újra, rádöbbenhettünk milyen aprók is vagyunk! Este a Madison Square Gardenben a New York Knicks és a Philadelphia Lakers kosárlabda csapatok mérkőzését szurkolhattuk végig, ahol természetesen nem maradhatott el a giga hot-dog és az integető ’finger’ sem. A csatát a hazai csapat nyerte :) ! Következő nap jött a Time Square és egy romantikus esti séta a Central Parkban. Továbbutazás előtt még megnéztük a Brooklyn Bridge-t és a W.T.C. éledező területét mely régebbi látogatásunkkor még büszkén uralta a városképet a szabadságszobor koronájából szemlélve, majd 4 rövid nap után fájó szívvel hagytuk el a „nagy almát” következő uticélunk Cancun felé repülve.

Az első meglepetés a reptéren fogadott, ahol a vámos egy általunk gombnyomással generált zöld vagy piros lámpa ( hogy melyik az csak a véletlenen múlt) alapján döntötte el kinek a csomagját nézik át tételesen, de szerencsénkre mi zöld utat kaptunk.

Első kalandunk egy igen érdekes és kivételes alkalommal kezdődött, a Maya civilizáció talán legismertebb romvárosába Chichén Itzába látogattunk, ráadásul az évi 2 különleges nap egyikén. A tavaszi és őszi napéjegyenlőségkor, a felkelő és a lemenő nap fényében a Kukulkán-piramison az árnyék vetülése a lépcső alján lévő faragott kőfejjel eggyé válva egy tökéletes kígyótestet alkot, mely szimbolizálja Quetzalcóatl-ot a tolték nép királyát, akit a maják a tollas kígyóistennek tartottak. A négy oldalon felvezető 91 lépcső és az áldozati emelvény összesen kiadja a 365 napot, ezzel is igazolva, hogy akárcsak az egyiptomi piramisok esetében, itt is rendkívül fejlett volt a csillagászati és matematikai kultúra. Az építmény belsejében van egy kisebb piramis, ami a holdnaptárra utal (a Toltékok ráepitették a sajátukat egy korábbi maja piramisra, ez szokásos volt ebben az időben). Természetesen e napon több ezer turistával együtt vártuk a felhőmentes naplementét.

Az egykori fővárost három vízzel telt beszakadt barlang terem, ("természetes kút" - ez a cenote szó jelentése majául) határolta, ezekben a barlangokban található víz fedezte a maja mezőgazdaság szükségleteit, valamint vallási szerepük is volt. Két cenote még ma is látható (bár nem merülhető), az ismertebb az Áldozat kútja, ahol Chac-nak a maja esőistennek áldoztak. A merülések alkalmával ezekbe a csodálatos Cenotékbe nyertünk bepillantást, mely feledhetetlen élmény volt, kristálytiszta víz, nyugalom és harmónia.

Aki búvárkodott már itt, az biztosan járt a csodálatos fényjátékairól is ismert Chac Mool cenote-ban melynek három bemeneteli pontja is van: a kisebbik a Little Brother (nem, nem a vörös-tengeren jár a kedves olvasó), a nagyobb a Chac Mool és a Kukulcan. A vízhőfok 26C körüli, majd ahol az édes és sós víz keveredik (az opálos fátyolrétegbe úszva körülbelül 9-10méter mélységben) ott érezhetően melegszik a hőmérséklet. Levegős termében óriás fagyökereket láthatunk még a cseppkövek mellett, és egymás szavába vágva számolhatunk be személyes élményeinkről a merülés közben. Elgondolkodtató a kis csónak, mely már több éve pihen a víz alatt, és igazi időutazás megpillantani a megkövesedett élőlényeket.


További képek>>

Nem tudom, kinek mi jut eszébe az „éden” kifejezésről, nekünk egy paradicsomi merülő hely. A tóból induló járat tágas terekkel és dús vegetációval varázsolja el az ideérkezőt, és a bedőlt fák valamint a fölöttünk magasodó hasadékok ideális témát jelentenek a fotós kollégák számára is, mert ez a rendszer a cenote Jardin del Eden!

Legemlékezetesebb „felfedezésünk” a világ hét csodájának az egyike (legalábbis a kiejtés alapján) a Tajma-Ha cenote volt! Denevérekkel és édesvízi törpe harcsákkal teli levegős terem, „barlangosabb” feeling a minimális természetes fényforrások miatt, rengeteg cseppkőképződmény és a kisszámú látogató (konkrétan senkivel sem találkoztunk a merülés alatt) mind különleges emlékké tették e helyet.

Aki teheti látogassa meg a Dos Ojos (két szem) barlangrendszerét (a harmadik leghosszabb a világon, több mint 60km) és a Gran cenote-t mely a Fehér Barlangrendszer (171 km-es, így a második leghosszabb barlang) része.

A cenoték világában a jó lámpa létfontosságú, és ez határozza meg a látótávolságot is, mely 100méter feletti, a biztonságról (a tapasztalt vezetőn kívül) a telepített vezetőkötél, vagy a saját orsó gondoskodik, és a zárttéri (pl.: roncs, üreg) búvárkodásnál megszokott harmadolási szabály. Mindenesetre hagyományos egy palackos felszereléssel nem árt komolyan venni a veszélyre figyelmeztető táblákat a halálfejjel, oda nem bátorság hanem felelőtlenség bemenni!

A merülési napok után ismét a szárazföldi barangolás következett, aminek során megnéztük Coba-t mely a sűrű dzsungelben hatalmas területen fekszik, és fénykorábban közel 40ezer ember élt itt. Az összes templom piramis közül itt látható a legmagasabb a Yucatán félszigeten a Nonoch Mul a maga 42méterével, ráadásul fel is kapaszkodhatunk, ha vállaljuk a 128 lépcsőfokot.

A legszebb helyen vitathatatlanul a Tulum-i romok állnak, közvetlenül a Karib-tenger szélén (kizárólag ezt építették tengerpartra a mayák) egy körülbelül 25méter magas mészkőszirten. Itt festői környezetben tudunk sétálni, fotózni, vagy akár napfürdőzni a fehér homokos parton.

Xcaret az amerikai mintára épült családi szórakoztatópark, állat és növényparkkal (a párductól a tukánig az orchideaháztól a gombafarmig minden megtalálható), tradicionális bemutatókkal (naponta többféle show más-más helyen), amiből az esti záróműsort nem szabad kihagyni, van itt lovas, énekes, népviseleti előadás, sőt még labdajáték is. Lehetőség van a helyi kézműves faluban akár a szemünk láttára készülő maja naptárat vásárolni az otthoniaknak, vagy egész nap csak strandolni, de úszhatunk dajkacápákkal vagy delfinekkel, tehetünk víz alatti sétát, vagy próbamerülést is.

Akinek elég az aktív pihenésből és szeretne egy reklámfilmbe illő „beach”-en heverészni, nyugodtan szálljon fel egy gyorshajóra Playa del Carmen-ben vagy Cancun-ban és alig 1 óra alatt olyan szigetekre juthat el mint Cozumel vagy Isla Mujeres (mi inkább ez utóbbit ajánljuk mivel olcsóbb, kisebb és emiatt romantikusabb is).

Harmadik és egyben utolsó állomásunk Atlanta volt, ahol a legek felderítése volt a cél.
De menjünk csak sorjában: 4 rövid napunk azzal indult hogy megérkezés után meglátogattuk az egyik legnagyobb étterem lánc pizzériáját a Mellow Mushrooms-ot, ahol a töltött szélű pizzától a hússal töltött pitéig mindenféle tésztaétel van.

Következő nap izgatottan indultunk a Georgia Aquarium-ba ahol merülésre és egy különleges specialitás tanfolyamra jelentkeztünk be már egy hónappal az utazás előtt. Több szempontból is páratlan ez a hely: egyedül itt van 4cetcápa mesterséges körülmények között a világon, ez a legnagyobb akvárium a földön (sokan tévedésből a Dubai-ról hiszik ezt, de az csak fele ekkora), a legnagyobb medencéjében (ami szintén „leg”) több mint 6,2millió gallon (azaz több mint 23millió liter!!!) sósvíz található! Ez azt jelenti hogy 17darab átlagos belmagasságú (2,7M) 50négyzetméteres lakást lehetne tele tölteni belőle, és még akkor sem ürülne ki!!! Láttunk itt belugákat éppúgy mint óriáspolipot, cafranghalat, borotvahalat, farkas angonát (wolf eel), csendes-óceáni tengerimacskát vagy óriás-tengeripókot, simogathattunk ráját, cápát, tőrfarkút, de volt 3D-s mozi terem is és egy fantasztikus kiállítás a cápákról, ahol a jégbefagyott vadászt és zsákmányát is megcsodálhattuk (egy makócápa harap ép egy kb.:2,5méteres tonhalba). Ám nekünk búvároknak a 10méter mély nagymedence jelentette a kánaánt: szó szerint 20cm-re a fejünktől (aki nem hiszi annak meg tudom mutatni a merülésről készült videót) megforduló nagy pörölycápák (igen mokarran) hatalmas krumpli és fűrészes sügérek, amerikai tüskésráják, manták, hosszúfarkú tüskésrája, zebracápák, dajkacápák, gitárcápák, fűrészes cápák, homoki tigriscápák, szirticápák, szönyegcápa volt a főfogás, és 4 érdescápa (cetcápa) a desszert. Persze ezek mellett a nagyágyúk mellett már fel sem tűntek a nagy makrélák, a plataxok (denevérhalak) a tengeri keszegek vagy a magányosan úszkáló napóleon. Tanfolyamunk részeként bevittek minket a színfalak mögé és megnézhettük a laboratóriumot (ahol 10perc alatt elkészül egy vérkép), az „éléskamrát” ahol mindig csak egynapi ételt készítenek el, és ami a földre kerül az megy a szemétbe (bár ott még a padlóról is ehetnénk olyan rend van), megnéztük a belugákat felülről, de a kuriózum a cetcápa etetés volt. A medence tetején hosszában kifeszített zsinóron húzta magát a négy alkalmazott a gumicsónakokban térdelve, és egy kőműves fanglihoz hasonló nyeles edényből öntötték az úszó cápák elé az aprórák koktélt. Hihetetlen volt látni, hogy mind a négy hal tudta hogy melyik csónakból és melyik vonalon van az étkezés, és maximálisan meggyőzött minket hogy igenis ők is tudnak gondolkodni, és nem csak ösztönlényekkel van dolgunk.

Oldalakon át sorolhatnám még az összes itt található édes és sósvízi halfajt, a pingvineket, medúzákat vagy a növényvilágot, de ezt mindenkinek látni kell!

Utolsó napunk a Six Flags kalandparkba telt ahol minden családtag jól érezheti magát. Van itt gokart, dodzsem, kisvasút, Thomas játszótere (bizony a mozdony ihlette), libegő, többféle szabadesésre épülő szerkezet, körhinta piciknek és nagyoknak 5 verzióban, mindenféle vizes program (kalózhajó, vadvíz, ingó csónak) és még ragozhatnám, de a 12 felnőtt hullámvasút a sláger köztük. A „Goliath” ami rászolgált a nevére mivel még ma is a 9. legnagyobb ilyen építmény a világon és alig néhány másodperc alatt 100km/óra feletti sebességre gyorsul, de itt van az egyik leginnovatívabb coaster a világon a „Batman: the ride” névre keresztelve, vagy a harcos típusoknak a vízre épült „Ninja”, és akik a „Superman”-en nőttek fel azok átélhetik milyen úgy repülni hogy vízszintesen hasítod a levegőt! Végül aki azt mondja ez semmi, álljon végig egy menetet az első sorban a „Georgia Scorcher”-en és érezze magán a 4G-s erőt.

Sajnos elérkezett a hazautazás napja, de már a ferihegyi landoláskor körvonalazódott egy újabb túra, és reméljük augusztusban a mexikói cetcápaszezonra visszatérhetünk egy búvárcsapattal.

Adamo

Korábbi túrák:
 
Abu Fandira szafari
Szembeszélben, sebesen vágtunk át a hullámokon. A hajó orrában ülve néztem az előttünk felkelő napot, miközben a lábam alatt két delfin száguldott ezerrel, néha ki-ki ugrálva a vízből. A világ sok táján láttam már a napfelkeltét, de ilyen okkersárgás színvilágot csak itt a Vörös tengeren lehet látni. Mindig ámulatba ejt, ha erre járok... Bővebben>>
 
Vihar után közvetlen
Gyakorlatilag Az autó hátsó ülésén ébredtem. A visszapillantó tükörből szemembe sütöttek a felkelő nap első sugarai. Hunyorogva néztem ki a fejemből, és a tükörben a mögöttünk jövő kocsik sziluettjét figyeltem a vöröses ég ölelésében... Bővebben>>
 
Hétvége Suapeban
A nap magasan járt a természetes korallzátonnyal védett öböl felett, amikor a spanyol vitorlás hangos csobbanással horgonyt dobott. A párás, meleg levegő izzasztja a matrózokat, miközben a csónakokkal a part felé eveznek... Bővebben>>
 
 
Letöltések
Az ALCEDO csapat fényképeiből készült szebbnél szebb háttérképek érhetők el a letöltési oldalon. Továbbá négy új Windows 7 téma... Bővebben>>
Kipróbálnád?
Ha kíváncsi vagy, de még nem merted. Ha érdekel, de nem tudod merre indúlj el. Kötelezetségek nélkül kipróbálhatod az érzést, amit csak a búvárok ismernek. Keresd fel a DIVINGLAND búvársuli vezető oktatóját... Divingland>>
Tudtad?
A palackhoz kapcsolt nyomáscsökkentő (reduktor) alakítja át a nagynyomású levegőt olyanná, hogy be lehessen lélegezni, ezért a reduktor minden búvár felszerelésének a legfontosabb darabja. Megbízhatósága kulcsfontosságú, ezért mindig oda kell rá figyelni, nem szabad elhanyagolni a rendszeres szervizt és karbantartást. A mai, kiváló technikával készült reduktorokban meg lehet bízni, de a búvár napjainkban mindig két ún. második lépcsővel merül, és a tartalék reduktor használható arra, hogy bajba jutott merülőtársának levegőt adjon.
Egy jó tipp!
Ha látszólag megfelelő maszkot találtunk, a megvásárlása előtt még egy dolgot érdemes megnézni: mekkora az orr-rész. Ha nagy az orrunk, akkor gond lehet ezzel. Még ha elvileg el is fér a nózi a számára kiképzett helyen, amennyiben nincs az orr alatt elég hely, a legkisebb mennyiségű bennmaradt víz - ami itt fog összegyűlni - folyamatosan irritálni fogja az orrunkat.

Ha minden rendben van, még érdemes merülés közben is kipróbálni, könnyű-e üríteni víz alatt, nem nyom-e valahol, stb. De ha minden rendben van, és úgy globálisan is tetszik - vegyük meg bátran.

Érdekes helyek:
The Explorer Magazin
http://www.theexplorer.hu

Búvárbiztosítás
http://www.buvarbiztositas.hu

DiveCenter portál
http://www.divecenter.hu

Startlap (búvár)
http://buvar.lap.hu

A víz alatti világ szerelmeseinek
http://www.submarine.hu

Franck Goddio társaság
http://www.franckgoddio.org